2006-ban indultam a Siklóson megrendezett duci szépségversenyen, azon belül is a 30 feletti kategóriában. Ennek előzménye az volt, hogy az egyik (szintén duci) kolléganőm rágni kezdte a fülemet, hogy ő is indul és mekkora bulit csaphatnánk mi ott lent. Belementem, mert úgy gondoltam, semmi veszteni valóm nem lehet. Leutaztam az egyik barátnőmmel. A helyszín nagyon szép volt. Két nappal a verseny előtt érkeztünk, mert a szervezők még különböző koreográfiákat tanítottak nekünk. Árvai Mónika szervezésében volt ez szépségverseny.
Hogyan készültetek fel? Halljunk pár „titkot"!
A különböző szponzorcégek hozták a ruhákat és mi próbálgattuk, hogy kinek, mi áll a legjobban, illetve melyik az a ruha, ami a legjobban tükrözi a személyiségét a lányoknak. A fekete szín tiltólistán volt! Legalábbis a stylistos asszonyka lebeszélt róla
mindenkit. Jelzem teljesen jogosan. A ducik jó része a fekete ruhák mögé bújik és ettől valahogy mindenki amolyan halálmadár benyomását kelti. A vidám és élénk színekkel fel lehet dobni az egész napunkat és kifelé is azt sugározza, hogy rendben vagyok magammal. Ha nem ezt adjuk kifelé, nem csak jót kapunk vissza! Ez is egy olyan dolog, amit azóta is tudok kamatoztatni.
Milyen további tapasztalatokat szereztél a szépségversenyen még?
A másik nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a mosoly sok mindenre képes. Volt olyan lány, aki szerintem sokkal szebb és csinosabb volt, mint én, viszont ha megfeszültünk, akkor se tudott mosolyogni. Sajnos ezt a bírók sem tudják annyira értékelni. Azok a lányok szerepeltek jól, akik ki tudták adni magukból azt a kedvességet és bájt ami bennük volt.
Folytatjuk!
-GG-
